St. Mary-Kolostortemplom

A St. Mary-kolostortemplom a walesi Monmouth egyik anglikán temploma. 1075-ben alapították bencés szerzetesek. Mai formáját a 18-19. századi átalakításoknak köszönheti. A templom II*. kategóriás brit műemléknek (Bristish Listed Building) számít 1952 óta. A monmouthi örökség tanösvény egyik állomása. TörténeteA kolostortemplomot Withenoc (más néven Gwethenoc) breton főúr alapította. Withenoc 1075-ben lett Monmouth ura, miután Roger de Breteuil, Hereford 2. grófja, William fitzOsbern fia, kegyvesztett lett, mivel a király, Hódító Vilmos kívánsága ellenére beleegyezett húga és Ralph de Guader, Norfolk grófjának házasságkötésébe. A Book of Llandaff említést teszt egy korábbi, 8. századi kelta keresztény templomról Aper Menei-ben, amit a tudósok a mai Monmouthszal azonosítanak. Valószínűleg a mai kolostortemplom helyén állt. A kolostor a saumuri St Florent-apátságnak lett alárendelve és William fitzBaderon jelenlétében szentelték fel 1101-ben. A következő években jelentősen kibővítették, majd a 12. században a település plébániatemploma lett. Az eredeti templomból mára már nagyon kevés, mindössze egy rövidke normann korabeli falrészlet maradt fenn.

A St. Mary-kolostortemplom a walesi Monmouth egyik anglikán temploma. 1075-ben alapították bencés szerzetesek. Mai formáját a 18-19. századi átalakításoknak köszönheti. A templom II*. kategóriás brit műemléknek (Bristish Listed Building) számít 1952 óta. A monmouthi örökség tanösvény egyik állomása. TörténeteA kolostortemplomot Withenoc (más néven Gwethenoc) breton főúr alapította. Withenoc 1075-ben lett Monmouth ura, miután Roger de Breteuil, Hereford 2. grófja, William fitzOsbern fia, kegyvesztett lett, mivel a király, Hódító Vilmos kívánsága ellenére beleegyezett húga és Ralph de Guader, Norfolk grófjának házasságkötésébe. A Book of Llandaff említést teszt egy korábbi, 8. századi kelta keresztény templomról Aper Menei-ben, amit a tudósok a mai Monmouthszal azonosítanak. Valószínűleg a mai kolostortemplom helyén állt. A kolostor a saumuri St Florent-apátságnak lett alárendelve és William fitzBaderon jelenlétében szentelték fel 1101-ben. A következő években jelentősen kibővítették, majd a 12. században a település plébániatemploma lett. Az eredeti templomból mára már nagyon kevés, mindössze egy rövidke normann korabeli falrészlet maradt fenn.